Winczheim Tibor
1951-ben születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem. 69’-ben értem, mint gyógyszergyártó. Fóton élek. Nős vagyok, három gyermek apja. Már évek óta élvezem a nyugdíjas semmit tevést .
Nem születtem irodalmárnak, az íráshoz sem időm, sem késztetésem nem volt. (Hol a szocializmust építettem, hol a kommunizmus alapjait próbáltam letenni sorstársaimmal egyetemben, hol az új, rabló-kapitalizmust támogattam munkámmal). És, ha 60 éves koromban nem váltam volna munkanélkülivé, most nem olvasnák soraimat. (Szerencsére!)
Tehát, unalomból kezdtem el írogatni, s az első tucat novellámat kíváncsiságból küldtem el 12, - az internetről kinézett - Szerkesztőségbe. Engem lepett meg legjobban írásaim pozitív fogadtatása („Hol a csudában volt eddig?!”), amely szárnyakat adott. Ekkor kezdtem el pályázgatni. Oly annyira, hogy már 2011-ben a BabaMama Club pályázatán 28 nő mellett egyedüli férfiként elhoztam a Különdíjat. A következő évben pedig az esélytelenek nyugalmával bejelentettem egy Magyar Rekord-kísérletet (amelybe majdnem belebuktam). A végén hét hónap alatt csak megírtam hét novelláskötetet. (Ez 156 novellát, közel 1000 oldalt, 28.800 sort, és 4,5 millió leütést jelentett). Ezzel a ténykedésemmel bekerültem a Magyar Rekordok 2012-es évkönyvébe. A napi 12-14 óra ketyerészés után azonban meg kellett műttetni mindkét szememet, ezért megfogadtam, soha többé nem írok! Mivel mindig is megbízhatatlan, szószegő voltam, 2014-ben csak kiadtam egy mesekönyvet.
Aztán, belevetettem magam a különböző irodalmi körök munkájába, s az addig megírt mintegy 160 novellámat olvastam fel (unós-untalanig) a Krúdy Körben, a MIKSZ-ben (Móri Írók és Képzőművészek Szövetsége), a Batsányi Művészkörben, különböző Alkotótáborokban, iskolák rendhagyó irodalom óráin, számtalan idősek otthonában, plébániákon, könyvtárakban, a Holnap Magazin által szervezett estéken, s különböző kerti partikon. Nemrégen pedig a Váci Börtön és fegyház ártatlan rabjainak kellett végig hallgatniuk gagyi írásaim egy részét.
2012-ben a Batsányi-Cserhát Művészkörtől Aranydiplomát, 2014-ben pedig ART-Arany Díjat kaptam. (Mivel ez az állami kitüntetés /ami egy Jászai Mari Díjjal ér fel/, kétségem támadt, vajon a díjazók értenek-e egyáltalán az irodalomhoz?).
2015. dec.-ben kaptam a fülest, hogy többen is a novellaírásom mennyiségi rekordjára törnek, elorozandó előlem a nehezen megszerzett Magyar Rekordomat. (65 évesen azért már nem annyira vitézkedik az ember, ezért sokat hezitáltam az újbóli megmérettetésen). De becsületből felvettem a kesztyűt azzal, hogy ha elbukom, sem szégyen egy öregembertől, így 2016-ban minden hónapban elkezdtem megírni 1-1 könyvet. Késő ősszel azonban beindult a para, vajon a többiek nem fognak-e lealázni még több könyvvel, ezért novemberben és decemberben biztos, ami biztos alapon, rekordidő alatt 2-2 könyvet írtam meg. (Szerényen szeretném megjegyezni, hogy az abszolút Guinness-rekordra pályázó Nemere István ez évben „csak” 9 könyvet írt meg. Könyveim jól fogynak, hiszen mindig vannak mazochista emberek, akik saját maguknak szeretnének fájdalmat okozni vacak írásaim olvasásával.
2017 tavaszán megkaptam a 2. Magyar Rekordomat. Szabadidőmben fát vágok, kertészkedem (tagja vagyok a Fóti Kiskertbarátoknak is), ültetek, gazolok, füvet nyírok, befőzök, irodalmi partikat szervezek, kerti partikra járok el felolvasni, festő barátaimnak tárlatokat nyitok meg, telefonhívásra – mint mesedoktor -, gyermekeknek olvasok fel meséket, miközben azon agyalok, mivel kellene elütnöm a rengeteg szabadidőmet? Könyveimet már nem adom könyvesboltokba, csak nálam, ill. a felolvasás helyszínén lehet azokat megvásárolni. Ha kérdése lenne, vagy buliba hívna, a 30-3232-573-on elérhet. W.T.
Könyveim a szerzők könyvesboltjában