Stancsics Erzsébet:

Az írástudókhoz

Ha nincs toll, írj ecsettel!

Ha nincs ecset, ujjaddal a porba,

mint ama férfiú a farizeusokról,

akinek nem volt rangja, csak

égig érő, karcolatlan hit

szenvedélye, a csontig ható

életerő hatalma.

Hát ne nyafogj, ha írni kell

az utolsó percben,

mert ujjad van

s a por nagyon közel!

1992.

Stancsics Erzsébet:

A szárnynélküli

két tenyérrel kimerni a tengert,

akinek mindig sikerül őrzött határon

átlopni az öröm határtalanságát,

aki nemcsak teremt, de őriz is

végtelen pillanatában az örök változásnak,

annak tenyérnyi parázs

a bőrön őrzött napsütés,

édes nedv növekszik

minden keserű mag köré,

annak konok türelem időzik a vállán,

és boldog perceinek apró kincsei között

egy tündöklő profil a fény előtt...

Mégis egyedül ő tud sután álldogálni

szárnyalók között

egy született szárnynélküli!

1996.

Szántai Sándor:

Dal a dombon álló házról

A dombon van egy kicsi ház

Előtte áll szép akác

Benne lakik Pannika

És a huga Katika

Dombon áll, dombon áll az a ház...

Este kigyullad a fény

S arra járok mindig én

Füttyre kijő Pannika

és a huga Katika

Dombon áll, dombon áll az a ház...

A messzi szép csillagok

Fényessége ránk ragyog

Mikor beszél Pannika

S csöppnyi huga Katika

Dombon áll, dombon áll az a ház...

Választani kell nekem

Melyik lesz a kedvesem

Vagy a nővér Pannika

Vagy a huga Katika

Dombon áll, dombon áll az a ház...

Szántai Sándor:

A mosolygós öreg

Míg jártam kóboroltam az utcán

Szikrázott s kavarogva hullt a hó

A felhõkön át derengett a fény

(Akkor voltam tizenhat éves én)

Szikrázott s kavarogva hullt a hó.

Olyan közhírû csavargó voltam

Hajadonfõtt jártam és nagy hajjal

S innen-onnan rám lestek titkon

(Óh, azt az éveket visszahívom)

Hajadonfõtt jártam és nagy hajjal.

Megszóltak ám az öregasszonyok

De bolondos fiú ez a Sándor!

Jóanyám mondta beszélnek rólam

(Én meg csak fütyörésztem daloltam)

De bolondos fiú ez a Sándor!

Különböztem más világban éltem

Könyv és vers volt betévõ falatom

Valamit akartam akkor nagyot

(Késõbb ez az akarás elhagyott?)

Könyv és vers volt betévõ falatom.

A szikrázó hóban álltam s felém

Csilingelõ négylovas szán futott

S fent a bakon mosolygós öreg ült

(Jókedve mosolygása szembe tûnt)

Csilingelõ négy lovas szán futott.

Óh, eltûnt majd harminc év s hull a hó

A régi csilingelés hallik át

És a mosoly s az öreg és a fény

(Akkor voltam tizenhat éves én)

A régi csilingelés...volt világ...

1970.